Lengyelországban diónak nevezzük, mert Olaszországból Saint Jacek, azaz a domonkos Jacek Odrowąż hozta. 1218 -ban Rómában annyira megszerette a diót, hogy a szaporodást tervezve elhozta Lengyelországba. Így keletkeztek az első szerzetesek által megszerzett diócsemeték. Olaszországban a diófát és annak gyümölcsét a Jupiter makkjának nevezték. Ma ez a dió hivatalos latin botanikai neve.
Ha olyan céget keres, aki elintézi az Ön kertjét, használja az Építőipari kalkulátorok weboldalán elérhető Vállalkozó keresési szolgáltatást. A rövid űrlap kitöltése után ajánlatokat kap a környék legjobb vállalkozóitól.
Dió, görög, valakiai, királyi …
A dió (juglans regia) a diófélék családjába tartozik. A tartós, fekete-barna, enyhe fényű fa miatt az iparművészetben a drága bútorok dekorációjának előállításához használt anyagként ismert, ún. furnér, valamint ízléses dísztárgyak és különleges fa kiegészítők. Lengyelországban görög, királyi vagy valakiai dió néven is ismert, ez a fa már régóta vadon nő a délkelet-európai és ázsiai régióban.
A dió Lengyelországba érkezett (egy évszázaddal Szent Jack előtt) a Balkánról, a Duna mentén, a román Wallachia -n keresztül, és először az Opole régióban és Pomerániában honosodott meg. Ekkor hazánkban futókörének északi határa húzódott. Bár a lengyel éghajlat nem nagyon kedvezett ennek, a diócsemeték itt akklimatizálódtak, kezdetben főleg félreeső erdőkben. Később a dió különféle fajtáit termesztették, elsősorban a szájpad örömére és örömére. Az éretlen gyümölcsöket mézben sütötték, vagy likőröket készítettek belőle. Az érett diót nyersen fogyasztották. A hatalmas fa az udvar vonzó dísze és pihenőhely is volt, mert leveleinek erős illata elriasztotta a legyeket és a szúnyogokat, a szétterülő korona pedig menedéket nyújtott a nap elől. A kéregből fekete és barna keverék is készült, amitől a bajusz és a haj megfeketedett.
Észak -Európában a diót az elmúlt évszázadokban a termékenység szimbólumának tartották. Ugyanez volt az ókori Rómában is. A pogány időkben a dió a halottak tápláléka is volt, és hagyományos étel volt a temetési banketten. Állítólag segítettek a szerelemben és a szexuális életben is. Amikor megszületett a karácsonyfák díszítésének szokása, a dió lett a fő díszük. A karácsonyfa prototípusa Lengyelországban az ún podłaźniczki, vagy gallyak lógtak a mennyezetről karácsony előtt. A háziasszony és a felnőtt lányok díszítették őket, a házigazda pedig a karácsonyi asztalra helyezte őket.
Ha diót vagy más kerti fákat és cserjéket kíván ültetni, használjon egyszerű építési költségkalkulátortennek köszönhetően könnyen megbecsülheti a költést.
Diófajták
A dió természetesen harminc -harmincöt méter magasra nő. Törzse szürkés, sima kéreggel rendelkezik, a fiatal gallyak zöldek, lédúsak és törékenyek. A növény áprilisban és májusban virágzik, és szeptemberben terem. A hím virágok hosszú, sötét, lógó virágzatok, amelyek a tavalyi hajtások végét alkotják. Viszont a nőstény virágokat egyenként vagy kettőt-hármat gyűjtik az ún golyók, levélhónaljban elosztva, egyéves hajtásokon. A dió gyümölcse gömb alakú csonthéj, húsos, zöld, fehér foltos héjba öltözve, amelyet gyümölcstermőnek neveznek. Belül egy nagyon kemény héjú kő, hullámos, ívelt sziklevéllel, vékony maghéjjal körülvéve. A kő darabos, barnás, és kettéhasad, ha kihajt, amikor diócsemetéket termel. A zöld héja barna színűvé válik, amikor megérik.
Számos diófajtát ismerünk, amelyekre jellemző a különböző termékenység, a betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenálló képesség, az ültetés utáni gyümölcstermő szakaszba lépés, fagyállóság stb. népszerűek, Lengyelországban tenyésztették, sőt Kanadába és az Egyesült Államokba is elutaztak. Ily módon hagyomány lett a tengerentúlon a lengyel gyökerű dió reprodukciója. A dió helyi fajtáit lengyelnek vagy Kárpátnak nevezték. A szaporodott növények viszont új diócsemetéket hoztak létre, amelyek a későbbi években "visszatértek" Lengyelországba. A kárpáti dióval választották ki az Egyesült Államokban tónak nevezett diófajtát, amely ma hazánkban is népszerű. A dió natív fajtái azonban a lengyel éghajlathoz alkalmazkodnak a legjobban. Az otthoni kertekhez a tenyésztők nagy gyümölcsöket javasolnak - például jack és Koszycki. Az ültetvényen azonban jól fognak működni a Robert Sekrecki által kiválasztott, SK szimbólummal jelölt diófajták, pl. SK 01, SK 04 és mások. Ha azt tervezi, hogy kertjét fákkal és cserjékkel alakítja ki - legyen az dísz vagy gyümölcs - Ebben a cikkben a legnépszerűbbek árlistáját találja.
Dió népszerű Lengyelországban
A fekete dió hazánkban kevésbé népszerű, így a kéreg színe miatt nevezik. Ez a fa Észak -Amerikában őshonos, ahol négyszáz évig él, és ötven méter magasra nő. A lengyel fák azonban nem annyira lenyűgözőek. A legrégebbi példányok a 18. század második feléből származnak. A fekete dió nagyon jó talajt, csendes helyzetet és sok fényt igényel. Fél a tavaszi fagyoktól, ezért a fekete dió ültetésénél és szaporításánál figyelembe kell venni ezeket a követelményeket.
Lengyelországban van egy szürke diófa is, amely szintén Észak -Amerikából érkezett hozzánk. A szürke dió hamuszürke kéreggel rendelkezik, és akár huszonöt méter magasra is megnő. Viszont a Lengyelországban természetesen termő faj a mogyoró, azaz a közönséges mogyoró. A nyírfacserje cserje, sötét sima kéreggel és enyhén tojásdad levelekkel. A mogyoró gyümölcse a mogyoró.
A dió termése
A dió akár négyszáz évig is élhet, egyes források szerint akár fél évszázad is lehet. Termése az éghajlati, talaj- és genetikai tényezőktől függ. Botanikai értelemben kétlaki virág, vagyis a nőstény virágok különböző időpontokban fejlődnek ki, mint a hím virágok. Egyes fajták esetében ezért olyan beporzó növényeket kell kiválasztani, amelyekben a hím virágok a nőstény virágokkal egy időben fejlődnek ki. Ha a dió palántákat egymástól több mint száz méterre helyezik el, akkor valószínű, hogy a virágok nem kerülnek beporzásra. A virágzás alatti időjárás is nagyban befolyásolja a beporzás folyamatát. Nedves és hűvös időben a pollent nehéz átvinni más fákra. Jó eredményeket érnek el a termésben, ha a növényeket nagyon nagy mennyiségben folyékony trágyával, komposzttal és trágyával trágyázzák. A fa az ültetés után három -tizenkét éves korban terem, és két -három évente bőségesen nő. Legnagyobb termelékenysége az ültetés utáni negyvenedik és ötvenedik év között van. A későbbi termés fokozatosan gyengül.
A szaporodás legjobb módja a dió oltása. Lengyel körülmények között csak az alanyokon történő őszi oltás sikeres. Az így nyert növényeket tavaszig hűtőházban kell tárolni. A dió oltásával történő szaporítást tavasszal professzionális üvegházakban végzik, szakképzett kertészek felügyelete mellett. A dió oltása jó esélyt ad az elfogadásra, és biztosak vagyunk abban, hogy a fa megismétli az anyanövény tulajdonságait. Ezért az ültetés tervezésekor érdemes óvodákban már oltott példányokat vásárolni. A dió oltásának megvan az az előnye is, hogy a növény gyorsan elkezd gyümölcsöt teremni.
Dió ültetése
A növény számára a legjobb talaj termékeny, tápanyagban gazdag és jól lecsapolt, és sok a nap. A dió ültetésénél figyelembe kell venni a talaj meszezését is, mivel ez a növény nagyon érzékeny a mészhiányra. A dió palánták nem szeretik a nehéz és nedves talajt. Ilyen helyzetben hamar elhalnak az ültetés után. A diónak is sok helynek kell lennie, mert gyökérzetük nagyon kiterjedt. Három méter mélyre és húsz méter szélességre nőhetnek.
Ezért nem tanácsos diót más fákkal és cserjékkel szoros társaságba ültetni. Továbbá, a lehulló levelek mérgező hatása miatt a dió más növények mellé történő ültetése nem ajánlott. A dió palántákat szintén nem kell metszeni. Amikor felnőnek, koronát képezünk a száraz vagy fagy által károsodott ágak, alacsonyan növő hajtások és a korona alakját megzavaró ágak kivágásával.
Dió betegségek
A dió leggyakoribb betegségei a gombás és bakteriális betegségek, például az antraktóz, azaz a dió barna foltja. Gombát épít gnomony lepto styla. Ez a gomba hibernál a lehullott leveleken és gyümölcsökön, ezért ősszel meg kell semmisíteni őket, és a növényt fungiciddel kell permetezni. Ennek a dióbetegségnek a tünetei láthatók a leveleken és az éretlen gyümölcsökön. A gyümölcs gyakran rothad, és fejletlen. Kerek vagy szabálytalan szögletes foltok jelennek meg rajtuk, színük szürke-sárga. A foltok közepén fekete pontok láthatók, szélükön barna szegélyek.
A fekete foltot viszont baktériumok okozzák. Ez a betegség a leveleket és a gyümölcsöket érinti, különösen a fiatal fákat, majd a már gyümölcsöt termő fákat. A fiatal dió palántákat könnyen permetezhetjük csíraölő szerrel, de a korona mérete miatt nem permetezhetjük az idősebb növényekre. Ennek a dióbetegségnek az első tünetei a vénákon és a leveleken láthatók, barna vagy majdnem fekete színben. A fiatal hajtásokat vizes foltok borítják, és az érintett elpusztul. A fiatal gyümölcsöknek vizes foltjai is vannak, amelyek aztán feketére válnak. A magburok sötétbarnára vagy feketére színeződik, a dió gyorsan kiszárad és elveszíti ízét. A fertőzött ágakat, hajtásokat, leveleket és gyümölcsöket meg kell semmisíteni.
A dió veszélyes betegségeit a dió keményítője is okozza, amely a levelek alsó oldalán táplálkozik. Amikor megjelenik, a levelek gyorsan deformálódnak és megszáradnak. Ezeket a kártevőket hatalmas mennyiségben támadják meg a diófélékkel. A lisztharmat is veszélyes a növényre.
Dió az orvostudományban, a kozmetikumokban és a főzésben
A diót az ókorban Görögországban és Rómában gyógyszerként ismerték. Az orvostudomány fejlődésével párhuzamosan a növény gyulladáscsökkentő, vérzéscsillapító, fungicid, baktericid, javítja az anyagcserét, csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet, férgek elleni és mások.
Gyógyászati célokra leveleket és gyümölcsöket használnak. A leveleket június végén szüretelik, amikor fiatalok, de már teljesen kifejlődtek. Cserzőanyagokat, terpéneket, flavonoidokat, keserűséget, karotinoidokat, illóolajat, ásványi sókat, A -provitamint és B-, C-, F-, K-, P -vitamint tartalmaznak. Szárítás után sötétben tárolják. A gyümölcsnek viszont nem szabad teljesen érettnek lennie, kifejlett kemény héja nélkül, mert a zöld gyümölcsnek van egészségjavító tulajdonsága. A dió tápértéke az étrendben felbecsülhetetlen. A héj A -vitamint tartalmaz1, B1, B2, B3, PP és sok C -vitamin. Az egészségre gyakorolt hatása ismert, ezért a természetgyógyászat lelkesen használja. A sziklevelek, más néven diófélék, vitaminokat (A, B és E), ásványi sókat, vasat, kobaltot, fehérjét és olajat is biztosítanak. A zöld gyümölcsöket július végén szüretelik. A héjas, érett magvak dióban értékes, magas kalóriatartalmú, testet erősítő tápanyag, amely telítetlen Omega 3 zsírsavakat tartalmaz, amelyek javítják a szív munkáját. A kutatások azt mutatják, hogy ezek nagy mennyisége miatt heti százötven gramm különféle dió elfogyasztása 35%-kal csökkenti a szívroham kockázatát. A dió magva 51-69% zsírt tartalmaz. A nagy mennyiségű B -vitaminnak köszönhetően a dió is értékes tápanyagnak számít az agy számára, különösen fontos a gyermekek és az iskolások számára. Cinket is tartalmaznak, amely erősíti az immunrendszert, és megoldja a memóriával és a koncentrációval kapcsolatos problémákat … Azt is érdemes tudni, hogy a dió és a mogyoró allergiát okozhat.
Gyógyászati célokra infúziót vagy főzetet készítenek a levelekből vagy a finomra vágott zöld dió alkoholos kivonatából. Gyomor- és májfájdalom, vérzés, higanymérgezés, étvágytalanság és magas vérnyomás ellen használják. Külsőleg a levelek főzetét használják a száj és a bőr gyulladásában, a lábak túlzott izzadásában, ekcémában és mycosisban. Régen a dióolajat hashajtóként használták. Az olajat főzéshez, édességekhez, festékekhez, lakkokhoz és tintákhoz is használták. Ma a dióolajat értékes virágolajok kivonására használják. Fiatal, éretlen gyümölcsöket használnak aromás konzervek készítésére és a likőr emésztésének javítására. Az érett gyümölcsöt viszont halva készítésére használják.
A dió tinktúrája a közelmúltban is visszatért a szívességekhez - jó orvosság a bakteriális hasmenés és az emésztési zavarok ellen. Nagyon egyszerű módon készül, tizenöt darab finomra vágott zöld, még éretlen diót öntve ½ liter vodkával. A dió tinktúrája két hétig tart, amíg jól nyúlik. Érdemes tehát oltott diót tartani a kertben. Ha érdekel a dió, mint kerti fa, ezen a helyen rengeteg információt talál e nemzetség más növényeiről.